Montéria

Az eddigi hivatalos régészeti álláspont szerint a kutya (farkas) és az ember kapcsolatának kezdete 14.000 évvel ezelottre tehető, mikor is eleink már településekbe szerveződve éltek . Vajon mi vezethette volna őseinket arra, hogy egy olyan veszedelmes és félelmetes állatot, mint a farkas, háziasítsanak ? Egyes feltételezések szerint nem mi választottuk a farkast, ő választott minket. S, hogy miért? A gyomra hajtotta. Számára egyszerűbbnek tűnt az ember hátrahagyott maradékára várni, mintsem gyors futású zsákmányt hajszolni árkon-bokron át. A farkas tehát „beköltözött”, s onnantól kezdve élete a Homo Sapiensével szorosan összefonódott: együtt fejlődtek tovább. De mit kapott ettől a kapcsolattól az ember? Biztonságot. Hisz a farkas/kutya éles szaglásával hamar megérezte a közelgő veszedelmet, s ugatásával figyelmeztetett arra.  Így tehát valóban szimbiózisról beszélhetünk. Errol a szimbiózisról beszélhetünk akkor is amikor az Argentig Dog mint vadászkutya és a vadász kapcsolatáról beszélünk.

A fajta megálmodója és kitenyésztője, Antonio Nores Martinez kifejezetten egy új vadászkutyát akart létrehozni. A XX. század elso negyedében, még gyerekfejjel figyelt föl az ún. cordobai kutyákra, melyek bátorságukról, harciasságukról voltak ismertek. Később elhatározta, olyan vadászkutyává alakítja át oket, mely képes a vaddisznóval és a pumával szemben felvenni a harcot. A tenyésztést egyedül kezdte, később öccse, Augustin is bekapcsolódott a munkába. Olyan kutyát képzeltek el, mely gyökeresen megváltoztatja a vadászatot: nemcsak megkeresi és felhajtja a vadat, hanem le is fogja, esetleg meg is öli, míg a vadász odaér. Mindehhez erő, bátorság, intelligencia és önállóság szükségeltetik, s nem utolsó sorban nagyon jó szaglás. Mindemellett a fehér szín pedig azért ajánlatos, hogy a vadat és a vadászkutyát nagy távolságból, rossz terepviszonyok között is meg lehessen különböztetni. Mind a mai napig ennek az erős temperamentumnak a fenntartása a cél!

Sajnos manapság már csak néhány országban engedélyezett a kutyával való, ilyen jellegű vadászat ennek ellenére mégis vannak, , akik szívügyüknek érzik a hagyomány továbbvitelét ! Volt szerencsém Argentínában megtapasztalni ezt az életérzést. A kölyökkutyákat 3-4 hónaposan már tesztelik egy kismalacon, hogy a génjeiben mennyire erős a vadászösztön. Akik valamilyen formában aktív érdeklődést mutatnak, azokat folyamatosan tréningezik, hogy még jobbá váljanak. 6-8 hónaposan a kutya átesik első vadászatán, ami meghatározó lesz egész élete folyamán! A növendék kutyát már csak akkor engedik rá a vadra, amikor az a haláltusáját vívja. Ettől persze az önbizalma az egekbe szökken, és azt hiszi, őt senki nem tudja legyőzni. Ettől a pillanattól kezdve nincs megállás. Minden vadászaton hatalmas elánnal keres-kutat, hogy az ellenfelet újra meg újra legyőzze! Felnőtt társai mellett beletanul a csapatmunkába. A vadászok, ősi módszerekkel: késsel, lándzsával felfegyverkezve és 3-5 kutyával erednek a vaddisznók, pumák, jaguárok nyomába. A vadászatnak ezt a módját MONTÉRIA-nak hívják. A kutyákból álló „csapatot” úgy állítják össze, hogy legyen köztük egy, akinek kiemelkedő a szaglása, egy, aki nagyon jól tud fogni! Elengedhetetlen a csapatszellem, szigorúan tilos az emberekkel való és egymás közötti agresszió! Minden egyes nézeteltérést csírájában el kell folytatni és tudatosítani kell a kutyákkal, hogy a csapatmunkában agressziónak nincs helye !! Minden kutyát egy cél kell, hogy vezéreljen: A VAD!

Úgy láttam, hogy azokban a kennelekben, ahol aktívan vadásznak a kutyák, automatikusan szelektálódnak! Felépítésben azok vannak elonyben, akik erős csontozattal, jó kondícióval, megfelelő szögeléssel, erős állkapoccsal rendelkeznek! Nyilván egy tenyésztő, akinek elsődleges célja a vadászkészség javítása, azokat a kutyákat vonják tenyésztésbe, akik megfelelnek minden kritériumnak. Európában az argentin dog eredeti funkciójának megfelelő vadászati mód gyakorlására nincs sok lehetoség, ami már látszik a kutyákon.

Gyengébb szögelés, nagyobb marmagasság, esetenként nagyobb testtömeg, dysplasia, gyenge csontozat, ami mind automatikusan szelektálódna, ha arra használnánk kutyáinkat, amire kitenyésztették! Csak reménykedhetünk, hogy a tenyésztők ráeszmélnek arra, hogy ha nem folytatják ezt a hagyományt, akkor elobb utóbb elveszítjük ezt a fajtát a tulajdonságaival együtt és nem lesz más, mint egy „nagy fehér kutya” aki alkalmatlan arra, amire kitenyésztették !

Írta: Vámos Zoltán