Tömeg versus küllem



Ahogy az emberiség életszínvonala növekedett, úgy nőttek az igényei. Egyre
éhesebb és telhetetlenebb lett. Mindenből a sok és a nagy kell neki. Ez a reflex (bár
nem túl etikus) viszi tovább sarkalja a fejlődésre. Csak hogy ez a genetikai parancs
nem mindig jó tanácsadó! Megalomániánk a kutyatenyésztésre is rányomta bélyegét.
Szinte minden fajta nagyobb és molosszusabb mint 50 éve. Az argentin dognak mint
ahogy a fajta standard is előírja, erőteljesebbnek kell lennie mint más
vadászkutyáknak ,a nagy vaddal szemben való helytállás miatt. De nem lehet olyan
nehéz és tömeges, mint egy massztiff . Bírnia kell a hideget, forróságot, a nagy távok
teljesítését, Ahol egy massztiff már nem bírja a gyűrődést, és egy nyugodt zugot
keres, hol elpusztulhat, ott neki még harcolnia kell. Az argentín dognak a disznózás
minden munkafázisának elvégzésére alkalmasnak kell lennie! Ez az, ami
megkülönbözteti a dogót a molosszus fogókutyáktól és bull típusú terrierektől.
Vannak az elfogásban vagy inkább a lefogásban jeleskedő fajták, és van egy,
amelyik mindkét célnak megfelel. A kitartó és gyors futás különbözteti meg a dogót a
fogókutyától. Széles pofájú, nagy erejű kutya van sok, de olyan, amelyik alkalmas a
keresésre és az üldözésre is, nincs. A középkorban léteztek hasonló fajták csak a
lőfegyverek elterjedésével kihaltak, vagy átalakultak. Voltak kopó/agár-masztiff-
fogókutya keverékek, szelindek. Vagy az "alaunt gentil" a disznós kutya, a középkori
alaunt/alano vadász típusa (Otto Schimpf ennek a rekonstrukciójának tartja a dogót),
medvékre, állatviadalokra is használták.Az FCI-ben döntően küllemre való tenyésztés
folyik. Nem kötelező a dysplázia szűrés, és semmilyen más, szemmel nem látható
öröklődő betegség szűrése.
Néhány évtizede, ( még a hősök idelyében: Tilcara, Boleo Bravo Barbian vagy az
Agallas kutyák) a dysplazia ismeretlen fogalom volt dogós berkekben. Aztán jöttek a
Tumi kutyák és "tömeg divatot" teremtettek. Nem ítélem el ezt a nagyszerű vonalat!
Sőt! Igen is kellettek az erős csontozatú Tumi kutyák! A baj csak ott kezdődött mikor
felelőtlenül erős vonaltenyésztéseket végeztek a tenyésztők a legnagyobb,
legmolosszusabb kutyákra. Ezzel elkápráztatva a közönséget és eladhatóbbá téve
kutyáikat. A rendszeres munkába vétel kíméletlenül kiszelektálná a túl könnyű és a
túl nehéz egyedeket. Európában azonban csak a túl könnyű egyedek szorulnak
háttérbe a kiállításokon (és ezért aztán a tenyésztésben is), míg a túl nehezek éppen
rendkívül felkapottak. Ez a bírói szemlélet eredményezi, hogy egyre több az olyan
egyed, amelyik teljesen flegmatikus a kiállítási körben a többiek között, és nem hogy
egyáltalán nem domináns, hanem kan létére folyton stimulálni kell, hogy legalább a
farkát valamelyest fölemelje. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ilyen tedd-ide, tedd-oda
kutyák gyakran előnyösebben beállíthatók, mint eleven társaik, és ezért
a bírók többsége ezeket hozza ki győztesnek. A fajta rajongói nem kizárólag a
csodálatos külleme miatt szeretnek bele a fajtába. A sugárzó erő az, ami megfogja
őket. Nem a tehetetlen tömeg, de a rugalmas izomzat. Arra büszkék, hogy kutyáik
még olyan körülmények között is talpon tudnak maradni (sziklás terep, több napos
menetelés ) amely körülmények között a legtöbb kutyafajta egyedei elpusztulnának.
Mivel azonban európai viszonyok között, a kiállítások messze a legfontosabb kutyás
rendezvény ezért a fajta kedvelői akaratukon kívül is ebbe az irányba terelődnek . A
teljesítmény, idegrendszer és egyebek már alig említődnek. A küllem és teljesítmény
egyensúlya már rég megbomlott , és sajnos nem áll fenn a veszélye annak, hogy ez
a fajta is két fő populációra oszlik mint néhány másik : a küllemvonalakra és a
munkavonalakra. A német juhászoknál szinte átokként könyvelik el a fajta
kettészakadását, de rajtunk szerintem még ez is segítene, jobb híján! Mert
elképzelhetetlennek tartom, hogy a show dogósok rendszeresen teszteljék kutyáikat,
és ezen eredmények szerint állítsák össze a fedeztetési tervüket.
Létezik olyan vélemény is, amely szerint a munkakutyáknál egyáltalán nem fontos a
küllem, Ez nem igaz ! Én nem favorizálom a kettészakadás elméletét. Az argentín
dog maradjon meg olyannak, amilyennek a standard ezt megköveteli, de
szorgalmaznám a dual, munka+show tenyészetek létrehozását. Vagy a kiállítási és
vadász kennelek közti szorosabb együttműködését. Ma még ez csak álom hisz
Argentínában is kevés a munkára szelektáló tenyészet. Európában meg egyenesen
nincs! Ha egy fajta elveszti az eredeti funkcióját, nem szelektálják munkában, akkor
előbb elveszti karakterét, majd egészségét. Jobb esetben új feladatot kap, így a fajta
megváltozik. Egy olyan fajtánál, mint az argentín dogo, ahol vadászat nagyvadra, a
kopók és fogókutyák munkája egyszerre a fajta lényegi alkotó eleme, a vadászat
kiiktatása oda vezet, hogy a fajta már nem lesz többé az, amit szeretünk. Rosszabb
esetben díszállat lesz, vagy mondjuk örző-védőt faragnak belőle. Ha örző-védőt
szeretnék, a választék nagyon széles, ha testőrt és egy tökéletes vadászt, csak egy!
Egyetlen egy! Az argentín dog mint munkakutya jövője kérdéses. Ki kéne alakítani
egy szűk, de annál eltökéltebb kört, amely fölvállalja a teljesítmény-centrikus
tenyésztést, mint ahogy az már több fajtánál is megtörtént.
Eldönteni és szabályozni, hogy mennyire váljanak szét a munka és küllemvonalak.
Mert a szakadás akkor elkerülhetetlen! Akik csak a méretet növelve és kiállítási
eredmény orientáltan, kizárólag a külsőségekkel foglalkoznak, veszélyeztetik a
fajtát. Ezek az egyedek használhatatlanok lennének eredeti feladatukra! Kiállításokon
sajnos egyre több olyan díjnyertes kutyát látni, amelyek a melankolikus, flegmatikus
típust képviselik. Ezek a kutyák unottan, egykedvűen, minden nemű érdeklődés
nélkül csak úgy vannak. Sem disznóra sem más vadra nem reagálnak.
Hol van már a harc közbeni jellegzetes sikítás?
Vagy Martinez hites mondata: "Ha kutyád van otthon, jelez, ha idegen jár a ház
körül . Ha dogo argentínód, tolvajt kiált!" Nem szabad hagynunk, elveszni azokat a
nagyszerű tulajdonságokat, amelyek különlegessé teszik a fajtát. A multi tesztek
bevezetése a fajta érdekét szolgálnák! Olyan szinten tarthatnánk kutyáinkat, hogy
megállnák a helyüket, az esetleges vadászatokon. A fogáspróba tesztelése
önmagában nem megoldás! Harci kutya zsákutcába vinné a fajtát, nem szelektálna a
vad felkutatására, üldözésére. Nem derülne ki, hogy néhány perc kemény munkánál
bír-e többet a kutya. Az, hogy érdeklődik a vad iránt és meg meri fogni csak egy
Nálunk a munkára való felhasználás szinte lehetetlen!
Kizárólagos megoldás a TESZT !
Egy csodálatos fajta egyedüli szelektáló ereje, ami
nélkül nem lenne a Dogo Argentino az, ami!
Ha ezek a tesztek végképp elmaradnak, akkor igaz, hogy lassan, de
ismét tönkre megy egy fajta, mely fiatal kora ellenére vérében egyesíti több
ezer év alatt harcban edzett ősei küzdő szellemét, és
lesz egy századik nagytestű szép kutya, ami már csak az ősei
Porubszky Péter
http://dogoargentino.eoldal.hu