AZ ARGENTIN DOG

Az argentin dog – egy olyan lenyűgöző, elegáns, és temperamentumos kutyafajta, ami méltóan jellemzi az argentin emberek ízlését, és betekintést nyújt az életvilágukba. Egy tökéletes társ a munkában, és egy szerető tag a családban. Nem is lehet többet várni egy kutyától, mint amit ez a fajta magában hordoz.  Mostani írásunkban szeretnénk valamivel precízebben bemutatni a Dogo Argentino történetét.

A múlt század elején Córdoba már nem a koldusok, és hontalanok városa volt, hanem egy dinamikusan fejlődő központ ahol az őslakos és a kozmopolita népesség ozmózisa zajlott. A kutya és kakasviadalok száma az első spanyol kolóniák érkezése óta csak nőtt, még ha az illegális látványosságnak is számított.  A spanyolok által betelepített masztiffokat az akkori dán dogokkal keresztezték, amikbol aztán tigriscsíkos, vörös, fehér vagy foltos kutyák születtek, melyek különböző amator viador klubok tagjaiként szerepeltek. Innen származtatjuk a córdoba-i harci kutyát, az argentin dog ősét, amelyet Antonio „Tono”Nores Martinez használt alapul ennek az impozáns vadászkutyának a kialakításához.

A fiatal Tono egy nyombiztos, kitartó, kiegyensúlyozott idegrendszerű nagyvad vadászatára is alkalmas kutyát akart létrehozni, amely képes falkában dolgozni. Szakmai segítséget édesapjától, és nagybátyaitól kapott, és így alkotta meg az „Araucana családot” amit egy úgy nevezett ”foltos bulldog”, és egy fehér bull terrier szuka keresztezésével kezdett. Ez a „foltos bulldog” valójában egy majdnem fehér córdoba-i harci kutya és egy boston terrier párosításából születhetett, állította Francisco Nores Martinez, de más szakember szerint inkább boxer lehetett, mivel a boston terrierre oly jellemző kerek fül, sehol nem látszódott a késobbi leszármazottakon. A 13ik generációra egy olyan kutyát sikerült kialakítania, ami a viadalokon legyőzhetetlenné vált még az eddig népszerű córdobai harci kutya, más néven a perro pelea de cordobes ellen is. Antonio,(és később testvére Agustin) bár szerelmese volt ezeknek a viadaloknak, hisz ebben nőtt fel, szerette volna kutyáit legális utakra terelni, ezért határozta el, hogy egy olyan fajtát alakít ki, amely alkalmas a vaddisznó, és a puma vadászatára is egyaránt. Ezért új vonalat kezdett "Guarani Család" néven.

1926-ban Franciaországból két pointert hozatott, Zugg-ot és Xantip-ot. Ezeket az egyedeket az Araucana vonallal keresztezte, majd a végén újra bull terrierrel keverte, a „game” és a fehér szín lefixálása végett. Az így született utódoknál az agresszivitás csökkent ugyan, de még mindig túlságosan kezelhetetlenek voltak. A labilis idegrendszer javítása érdekében, pireneusi hegyikutyát (Cadet) használt fel, ezután harlekin dog-ot (Ney) vitt be a vérvonalba, a fejforma javításának érdekében. Az utódokat szigorúan szelektálták és néhány generáció után elérték azt, hogy kialakult egy igen kiegyensúlyozott idegrendszerű populáció, amely ezt az egészséges idegrendszert az utódokra is átörökítette. Végül újra pireneusi hegyi kutyával (Rogelio) kereszteztek a testtömeg és a fehér szín lefixálásáért. A 30-as évek körül kezdték meg az utolsó vonalat " Chubut család" néven, amely késobb a kenneljük neve is lett "Del Chubut". Felhasználták ismét Ney nevu harlekin dog szukájukat, és keresztezték egy córdoba-i kannal, majd a leszármazottakat egy Nahuel nevűír farkas és egy harlekin dog keverékkel hogy valamivel növeljék a kutyák termetét.

Amikor a nehezebb típusú fajtákat (harlekin dog, bordói dog) használták a csontozat vagy az eros állkapocs kialakítására, utána ezeket a kutyákat általában "game-es" típusú egyedekkel (boxer, bull terrier) keverték e tulajdonságok stabilizálásának érdekében. Minden egyes vonal (család) bizonyos tulajdonságokért volt felelős.(például az Araucana vonal, gyorsaságért és fordulékonyságért, a pireneusi vonal pedig a stabil idegrendszer rögzítése miatt.) Miután a kívánt tulajdonságok többé-kevésbé stabilizálódtak, a fehér színt fixálták. Tehát amikor a családok leszármazottait egymással keverték, a szín nagyjából már adott volt. A családok alapja általában a córdobai kutya, (mint köztudott túl agresszívak voltak ezek az egyedek) ezért mindegy volt, hogy pont akkor egy adott vonalon belül mely tulajdonságok lefixálásán van a hangsúly, mivel már kezdetben kiszelektálták a túlságosan erőszakos egyedeket.

Ez nagyon nehéz feladat volt, mert a két testvér meg akarta őrizni a córdobai legfőbb erényeit, az erőteljes dominanciáját, és bátorságát. Meg kellett találni az arany közép utat az összeférhetetlen agresszivitás és a szükséges keménység között, hisz egy dogo-nak elszántnak kell lennie, hogy lefogja a nála szinte mindig nagyobb vadat. A hosszú évek munkája és a szigorú szelekció meghozta gyümölcsét. Az argentin közvélemény 1947-ben értesült az akkor már létező vadászkutyáról, a Diana című vadászlapból, és 1954. február 3-án regisztrálták az első dogokat, Agustin Nores Martinez tenyészetébol. 1964-ben ismerte el az argentin kennel klub hivatalosan a fajtát, az FCI pedig 1973. július 31-én regisztrálta az argentin dogot. A tenyésztés eredménye pedig egy izmos testalkatú, erős csontozatú hófehér kutya. Energikus, vidám természető, idegrendszere stabil, mentálisan fejlett. Magas intelligenciával és nagyfokú koncentráló képességgel bír. Feladata teljesítése közben képes kizárni a zavaró tényezoket. A vadászatokon bátor, mindenkor harcra kész, helyt áll a nehezen járható terepen. Mozgása temperamentumos, de higgadt, és öntudatos, reakciói céltudatosak és gyorsak. Szaglása kitűnő, vadászképessége minden vadra, minden területen alkalmassá teszik, feladata betöltéséhez. Erős, és annak is kell tűnnie: izomzata száraz és acélosan rugalmas. Sose legyen túl izmolt, se túlságosan kötött izomzatú. Izomtömege nem mehet a mozgékonyság rovására. Egy jó felépítésű kutyánál a különböző testrészek harmonikusan olvadnak össze, egyik sem kap túlzott hangsúlyt. Bár fej széles és masszív,a szép vonások,dagadó izmok eleganciával ötvözik az erőt. Tekintélyt parancsoló erős állkapocs és kiugró rágóizmai miatt tekintete kemény. Noha feje, erő és nagyság általános benyomását kelti, nem szabad olyan hatást ébresztenie, mintha a teste kicsi lenne hozzá. Az állkapocs határozott és jól kirajzolódik, az alsó állcsont eros, jól fejlett és nagy fogóerővel rendelkezik, s így az orr négyzetes benyomást kelt. Ha az alsó állkapocs túl rövid, nem elég erős, az orrhegyesnek tűnik, és profilból a valóságosnál hosszabbnak látszik. Az argentin dog mindig tisztában van, erejével, tanítás nélkül is kiváló területvédo kutya, territóriumát védelmezi, de ez teljesen normális reakció, nem összetévesztendő az agresszivitással, ettől függetlenül nem sorolhatjuk őrző-védő típusok közé. Domináns fajta, nem megalkuvó, ezért azonos nemű fajtársaival szemben jellemzően nem barátságos, amit viszont szocializálással kordában lehet tartani. Egy egészséges idegzetű dogo ok nélkül soha nem lép fel támadólag emberre, sot mint vadászkutya nagyon is barátságos. Mindenesetre egy tulajdonosnak felelűsséget kell vállalnia kutyájának a tetteiért, felelőtlen vadítással minden kutya veszélyessé válhat, és ez különösen igaz az argentin dogra, ezért minden tenyésztonek nagyon meg kell választania kinek a kezébe, juttat argentin dogot. Az felelőtlen kutyatulajdonosok ártanak legtöbbet fajtának, nekik köszönhetjük a méltatlanul kivívott rossz hírét minden erősebb felépítésű kutyafajtának. Sajnos az argentin sem kerülhette el a népszerűség szomorú következményeit. Megjelentek az anyagi érdekbol tenyésztők (szaporítók) és a fajta egyre inkább a felhasználhatóság irányából a show felé indult. Egyre magasabbak lettek a kutyák, hiszen a laikusok szerint egy nagyobb kutya jobban mutat a kiállítási ringben. A gigantizmus nem tett jót a fajtának, és igen távol került a szülőatya Dr. Antonio Nores Martinez eredeti céljaitól. A magasságot illetoen a szakemberek három centit tolerálnak az eredeti 60-65 cm-hez viszonyítva.

A szukák mérete 60-65 cm, a kanoké 60-68 cm, minden kutyát ki kell zárni, amelyik 68 cm felett van. 2001-tol kívánatos a komplett fogazat (42 fog). Az argentin dog jövője, fontos problémákat vetett fel. Sajnos már az anyaországban is egyre kevesebb a lehetőség az eredeti vadászkutyaként történő felhasználásra, nem beszélve Európáról, ahol sosem volt engedélyezett az argentin dog által képviselt vadászati stílus (elfogó vadász), ezért e fajtának a jövőjét a család tagjaként, társként és a család védelmezőjeként képzelhetjük el. Ettől függetlenül találni kell valamilyen módot, hogy rendszeresen tudjuk kutyáink vadászösztönét, munkakedvét és fogáskészségét tesztelni, különben tönkre megy, ez a csodálatos fajta miután elveszti karakterét, később egészségét, és csak egy jellegtelen fehér, nagytestű kutyafajtává válik.

Mounier Stephane Jean-Pierre


Forrásanyag: P. Vianini-le Dogue Argentin, Porubszky Péter- http://dogo-argentino.sk